A Történeti magánéleti korpusz (TMK)

Segítség a találatok értelmezéséhez

1. A szövegdoboz feletti adatok (fejléc): itt olvasható az adott találat forrása (a rövidítések feloldását l. a Forrásjegyzékben), keletkezési ideje és helye. A levelek esetében -- amennyiben további adatok is rendelkezésre állnak -- ugyanitt található a feladó és a címzett neve, társadalmi státusza és a személyek egymáshoz való viszonya.
   [57] Kár. 171. 1719-01-16, Károlyi Sándor> Szalai Barkóczi Krisztina, nemes>nemes, férj–feleség (E) - 1103890
2. A doboz első sora: a szövegek eredeti változata. Mivel a szövegeket a hivatkozott kiadásokból vesszük, filológiai hűségüket is ezek határozzák meg. A kiadások egymástól eltérő jelölésrendszerét egységesítettük, és a kiadók szövegkezelési eljárásait olykor felülbíráltuk. Fő szempontunk az volt, hogy az eredeti szövegekbe semmiféle kiegészítés, módosítás ne kerüljön bele, ill. ne maradjon benne.
   megh romlásábúl,
3. A doboz második sora: az ún. normalizált szövegváltozat, azaz az eredeti szövegek a mai sztenderd nyelvállapothoz közelítve és mai helyesírással közölve. (Ez a változat a „közvetítő nyelv” a nyelvtörténeti szövegek és a mai magyar nyelvre kifejlesztett morfológiai elemzőprogram között, miközben az eredeti szöveg értelmezéséül is szolgál.) A normalizált szövegek készítésének fő elve, hogy semmilyen eredeti morféma ne vesszen el, ill. semmilyen, az eredetiben ott nem lévő morfémát ne toldjunk be jelöletlenül.
   megromlásából,
4. A doboz harmadik sora: a szó lemmája
   meg|+romlás
5. A doboz negyedik sora: a szó morfoszintaktikai címkéi
   N.PxS3.Ela

1. Kérdések és válaszok az első sorral (a továbbiakban: az eredetivel) kapcsolatban.
   1. Miért vannak szövegrészek pirossal írva és áthúzva?
      A követekező jelenségek jelölésére: idegen nyelvű részletek; kimaradó idegen nyelvű részletek; az író törlése; szövegbeli hiány.
      1. Rövidebb idegen nyelvű részek:!lat!; !de! stb. bevezető jelöléssel, pirossal szedve és áthúzva. (Szövegük elírásai egyelőre javítatlanok.)
      2. Kimaradó idegen nyelvű részek:!lat!...; !de!... stb. jelöléssel: hosszabb idegen nyelvű részletek elhagyása.
      3. Az író törlése: Bevezető jelölés nélkül, pirossal szedve és áthúzva.
      4. Szövegbeli hiány: Bevezető jelölés nélkül, pirossal szedve: három pont, fölötte vonás. Az olvashatatlan szóelemek, töredékes részletek jelölésére.
   2. Mit jelez, ha egy szó alá van húzva?
      Az író betoldását.
   3. Hogyan történik a sorokra bontás?
      A szövegeket mondatokra, s azon belül tagmondatokra bontva közöljük. A tagmondatokat kis piros pont választja el egymástól. (Határozói igenév esetében mérlegeltük, hogy finit állítmány szerepét tölti-e be, vagy az adott tagmondat bővítményeként áll-e.) A beékelt tagmondatok háttérszíne eltérő. Az új bekezdéseket a sorok között megnövelt távolság mutatja.
   4. Mit jelöl a felkiáltójel?
      Szokatlan vagy hibás formát, ill. az író által tévesen megismételt (és nem törölt) szót.
   5. Mit jelöl a kérdőjel?
      Bizonytalan olvasatú formát.
   6. Mit jelöl a piros egyenlőségjel?
      Az eredetiben egybeírt (de technikai okokból különválasztva megjelenő) szavakat. (Vö. 2.12.)
   7. Miért látok japán betűket az eredetiben?
      Egyelőre megoldatlan karakterkódolási problémák miatt.
2. Kérdések és válaszok a második sorral (a továbbiakban: a normalizált változattal) kapcsolatban.
   1. Hogyan értelmezhetők az írásjelek?
      Szövegtagolásunk alapegysége a tagmondat (mivel grammatikailag ez a leginkább megragadható elemzési egység; l. még 1.3.). A mondatokra tagolás, központozás viszont – mivel többé-kevésbé szubjektív – kizárólag gyakorlati célt szolgál: a szövegek értelmezését segíti, illetve megadja a keresett adat közvetlen kontextusát (a keresési egység alapesetben a tagmondat, és a találat egy mondatnyi kontextusban jelenik meg). Az egyenes idézetek elkülönítésére idézőjelet használunk.
   2. Mit jelölnek a < > zárójelek?
      
      • Egyfelől: az első szintű tagmondat-beékelést, amely eltérő háttérszínnel jelenik meg. A beékelésben előforduló további beékelést nem jelöljük.
      • Másfelől: a mondatátszövődés tipikus eseteit (fókusz-, ill. topikkiemelés), amelyek ugyancsak eltérő háttérszínnel jelenik meg. pl. Hová <gondolja>, hogy ment?; Szemednek <hiszem az Úristent>, hogy semmi baja nem lesz. Nem jelöljük azonban a szabályszerűen így működő kell-t (pl. El kell hogy menjek.).
   3. Mit jelöl a !< jel?
      A mondatátszövődésnek a fentebbiektől eltérő, összes komplexebb esetét. A beékelésben előforduló átszövődést nem jelöljük.
   4. Mit jelöl a felkiáltójel?
      Szokatlan vagy hibás formát, vagy az író által tévesen megismételt (és nem törölt) szót.
   5. Mit jelöl a kérdőjel?
      Bizonytalan értelmezésű formát vagy megfejtetlen adatot.
   6. Mi van szögletes zárójelben?
      Biztosra vehető hiány pótlása.
   7. Mi van kérdőjellel ellátott szögletes zárójelben?
      A majdnem biztosra vehető hiány pótlása.
   8. Mit jelöl a szögletes zárójelek közötti kipontozás?
      A pontosan meg nem adható hiányt.
   9. Mi a helyzet az idegen nyelvű szövegekkel?
      L. 1.1., valamint: Amikor a latin szóalakok magyar toldalékot viselnek, vagy nem is lehetne magyar esetragjuk (alanyesetű főnév, határozószó), akkor ezeket a szöveg részének tekintjük, tehát morfológiai elemzést is kapnak. Ezeknek normalizálását az egységesség kedvéért úgy oldottuk meg, hogy Az idegen szavak szótára legfrissebb változata által felvett írásmódot követjük, illetve ha abban nem találtunk információt, a szócsalád más tagjainak írásmódja szerint jártunk el. Egyéb esetekben a normalizált változatban is megtartottuk az eredeti írásmódot.
   10. A számnevek kezelése.
       
       • Követjük az eredetit a normalizált változatban azzal, hogy a betűkkel kiírt számnevet betűvel, a számmal írt számot számmal írjuk át. Ebből azonban vegyes megoldás is adódott, mint a 2 száz kalangyát.
       • Ha a szöveg lejegyzője nem tett ki pontot olyan szám mellé, amely feltehetően sorszámnévi funkciójú, a szövegen nem változtattunk (azaz nem toldottunk be morfémát a sorszámnévi értelmezés kedvéért), például: Salamonnak 2 könyvének I. részéből – a 2 nem kap ‘második’ értelmezést.
       • Ha azonban a lejegyző pontot tett a számnév mellé akkor is, amikor a kontextus tőszámnévi értelmezést valószínűsít, akkor a pontot figyelmen kívül hagytuk, azaz a kérdéses adatot tőszámnévként értelmeztük (a pont kirakása számnév után korabeli írásszokás volt); pl. ezen beneficiumot, senkinek kevesebb idöre nem adják, hanem vagj 3. vagj 6. esztendökre – a 3. és a 6. nem kap ‘harmadik’, ill. ‘hatodik’ értelmezést.
   11. Miért van az, hogy a rövidítések hol fel vannak oldva, hol nem?
       A magyar szavak rövidítésének kezeléséről l. 2.15.2. A latin rövidítéseket nem oldottuk fel.
   12. Nem világos, hogy mi miért van egybeírva, illetve különírva.
       
       • A normalizálás a mai sztenderdet követi, azaz a ma érvényes helyesírási szabályoknak megfelelően jártunk el az egybe- / különírás kérdésében is. Az egybeírás tehát attól függetlenül is érvényesülhet, hogy tudható: a grammatikalizáció adott fokán még két önálló szóval álltunk szemben. Pl. minekelőtte, minekutána, úgymond. – A ma már nem élő szavakat azonban a feltételezhető korabeli lexikalizáltsági fokuknak megfelelően írjuk. Pl. akkoridőben, akkornap, egytestvér, éjszakaidő, előálom, szaporaügetést stb.
       • Egyes jelenségeknél mérlegeltük, melyik lehet a valószínűbb megoldás, és azt írtuk be, de ezek a döntések természetesen szubjektívek; pl. jól lehet (az, hogy…) / jóllehet.
       • Bizonyos típusok eldönthetetlen eseteire a korpusz egységességének kedvéért általános érvényű döntéseket hoztunk. Itteni megoldásaink tehát nem jelentik azt, hogy a választott szerkezet valószínűbb, mint a másik. Típuspéldák:
         • hogyha / hogy ha: egybeírt kötőszóegyüttest – és ennek megfelelő mondatszerkezetet vettünk fel
         • aki / az, ki ~ ami / az, mi típus: egybeírt kötőszót – és ennek megfelelő mondatszerkezetet – vettünk fel
         • úgyhogy / úgy, hogy: egybeírt kötőszót – és ennek megfelelő mondatszerkezetet – vettünk fel
         • ezelőtt / ez előtt; azután / az után: az egybeírt (határozószói) megoldást vettük fel
         • igekötő / határozószó: az igekötői értelmezést választva a kérdéses előfordulásokat egybeírtuk. (Ugyanez a kérdés az egyértelműsítésnél is előkerül, amikor a nem közvetlenül ige előtti pozícióban álló elem státuszát az elemzés sorában kellett meghatározni, v.ö. 3.2.2)
   13. A személynevek átírása
       A korabeli családneveket és földrajzi neveket is szükséges volt normalizálni a morfológiai annotáláshoz. A családnevek normalizálása az adott dokumentumban szereplő variánsok alapján kiválasztott leggyakoribb forma szerint történt. Történeti (nemesi) neveknél a mai változat volt mérvadó (többféle változat esetén a gyakoriság döntött). Ha keresztnév + vezetéknév a sorrend, így maradt az átírásban is. Ha egyszer Johann-ként, egyszer János-ként említenek valakit (bármely névsorrendben is), változtatás nélkül megtartottuk mind a két nyelv alakjait.
   14. A földrajzi nevek átírása
       Hangjelölésükben, helyesírásukban normalizáltuk őket. A régebben a magyar nyelvben elterjedtnek tartható név megmaradt (pl. marad a Danzig, és nem lesz belőle Gdansk), de az egyébfajta korabeli (latinizált stb.) név helyére a szokásos nevet írtuk, pl. Frankofurtum → Frankfurt.
   15. Mit jelöl az aposztróf?
       
       • A -bAn / -bA elemeket tartalmazó szóalakok normalizálása során megtartottuk az eredeti megoldást, ugyanakkor aposztróffal jelöltük azokat az eseteket, ahol a leírt alak nem felel meg a mai normának, pl. bemegy a házba'n; a konyhába' dolgozik. Olyan szerkezetek átírásakor, ahol mindkét variáció megfeleltethető a sztenderdnek, jelölés nélkül megtartottuk, amit a szövegben láttunk (pl: leült a fal tövébe ~ tövében).
       • Egyes igéknél a határozottság jelölése mentén többféle értelmezés lehetséges, típuspélda a monda: elbeszélő múlt, egyes szám 3. személy, a korszakban egyaránt lehet alanyi ragozású (’monda’) és tárgyas is (’mondá’): jelölése az átírásban: monda’
   16. Mit jelöl az alakok után olykor megjelenő csillag?
       Azt, hogy az adott szóalakhoz – az alább részletezendő okokból – többféle morfológiai elemzés tartozhat, de a normalizált változat ezt technikai okokból nem tükrözheti, hiszen egy eredeti szóalakhoz csak egyféle átírás társítható.
       1. Ennek egyik jellegzetes típusa, amikor az írásmód és a kontextus alapján többféle grammatikai alak azonosítása lehetséges. Az igék kapcsán például: mint kellessek* a savanyúvízzel élnem: ’kellessek’ vagy ’kellesék”; odaküldem = odaküldöm*: ’odaküldöm’ vagy ’odaküldém’; lata = látta*: ’látta vagy láta vagy látá’, halla = hallá*: ’halla vagy hallá, vagy hallja’. A szám-személy, igeidő, valamint a határozottság mellett a műveltetés képzőjére is vonatkozhat: küldötte = küldte* ’küldte’ vagy ’küldette’. Főnevek esetében például: fürdések* ’fürdések vagy fürdésük’; Kapuvára = Kapuvárra*: ’Kapuvárra’ vagy ’Kapuvárá’; stb.
       2. Hasonló okokból jelenhet meg a csillag bizonyos rövidítéseknél. Bár a ma szokatlan rövidítéseket feloldottuk (pl. kd, kgld = kegyelmed; ngod = nagyságod; t = tekintetes stb.), itt kétféle esetben is jelölnünk kellett a többféle lehetséges értelmezést: egyrészt ha a rövidített forma a szövegkörnyezet alapján egyszerre vonatkozhat egy személyre és több személyre (nagyságuknak ~ nagyságtoknak), másrészt ha nem egyértelmű, hogy a rövidítéshez hozzáértettek-e toldalékot is (nagyságtok káposztája ~ nagyságtoknak káposztája).
   17. Mit jelentenek a nagybetűvel írt toldalékok?
       
       • Jellemző forma a ragtalan tárgy főnévi és határozói igeneves szerkezetben, ezt a normalizált sorban tapadó T jelzi: kenyérT falatozván üldögélt; zabT aratni hívott.
       • Az általános és a határozott ragozású alakok a korszakban több szám-személy kombinációban egybeeshetnek, típuspélda a meggyógyíts ’meggyógyítsd’ értelemben, jelölése: meggyógyítsD
       • Hangjelölési-helyesírási, esetleg nyelvjárási okokból nem jelölődik a felszólító mód bizonyos igéken, pl. búsul ’búsulj’, ezek átírása: búsulJ
   18. Az: határozott névelő vagy mutató névmás?
       A névszót megelőző egyetlen mutató névmási elemet kizárólag határozott névelőre normalizáltuk; pl. az az kéz szókapcsolat kizárólag a kéz-re normalizálható; még akkor sem írhatunk helyette az a kéz szerkezetet, ha a determináns – archakius módon – mutató névmási szerepben áll, hiszen ezzel megsértenénk a morfémahűség elvét.
   19. Miért vannak a normalizált sorban archaikus formák?
       
       1. A határozószók esetében: a határozószók esetében részlegesen normalizáltuk a szóalakot, azaz a nyelvjárási hangtani jelenségek, illetve a helyesírási esetlegességek az átírt változatból kimaradnak (például az ahunn szóalakból ahon lesz, a mentewl szóalakból mentől), ugyanakkor a megkövült morfémákat megtartottuk (tehát az ahon nem normalizálódik aholra, és a mentől sem minél alakra). Ennek a megoldásnak a célja az volt, hogy a normalizálás során ne tűnjön el a különbség olyan szóalakok között, amelyek eredetileg különböző morfémákból épülnek fel, és ezáltal könnyebben lehessen történeti morfológiai folyamatokat tanulmányozni (l. még 3.5).
       2. A kezit- típus esetében: a (magas hangrendű) birtokos személyjeles főneveknél egyaránt lehetséges egyes és többes számú értelmezés; pl. kezit = ’kezét’ vagy ’kezeit’.
       3. Bizonyos tőtípusoknál: a normalizált szövegek alapvetően a mai magyar köznyelv hangtani jellemzőit tükrözik. Ez alól rendszeres kivételt képeznek azok a tőváltozatok, melyeknél (annak keletkezési idejétől, ill. mai elterjedtségétől függetlenül) szóhasadás figyelhető meg. Ilyenkor az eredeti lejegyzésnek leginkább megfeleltethető tőváltozatot adjuk meg, függetlenül attól, hogy ez megfelel-e a mai köznyelvi állapotnak; pl. a megyéjé-ből nem lesz mezsgyéje (“e fatens es Vas István felde Mögyéjében körtfél fa vagyon”), és a hamujá-ból nem lesz hamva (“és az Testének hamuja szélnek bocsátassék”).
   20. Ha a legfontosabb a morfémahűség, akkor miért tér el helyenként mégis az eredeti és a normalizált változat?
       
       1. Bizonyos esetekben az eltérés csak látszólagos:
          • Az eredetiben alanyesetű tulipánt átírása tulipán, így az elemzése [N], a tárgyesetű tulipántot a normalizáltban tulipánt lesz [N.Acc]; l. még: választ (alanyeset) = válasz és választot = választ, csetert (alanyeset) = cseter és csetertet = csetert.
          • A fi~fia végű összetett szavaknál az eredeti alakok szóvégi a-ja a tő részének tekinthető, nem pedig birtokos személyjelnek: nyúlfiat = nyúlfit; tyúkfiat = tyúkfit.
       2. Más esetekben ez helyesírásból, hangjelölésből, illetve nyelvjárási hangtani jelenségekből fakadó bizonytalan olvasatot tükröz:
          • A főnévi igenév -nya/-nye formájának kezelése (választás a birtokos személyjeles -nia/-nie és a személyjelet nem tartalmazó – -ni-re normalizálandó – dialektális -nya/-nye forma között): azoknál az alakoknál, amelyek mindkétféleképpen értelmezhetők, „ökölszabállyal” a -nia/-nie változatot választottuk. A tudnia illik-et azonban minden esetben tudniillik-ként tüntettük fel.
          • Bizonyos esetekben az eredeti sorban a birtokos személyjel a-ja beleolvadni látszik a szóalak végébe, ezt a normalizált változatban kiírjuk (nem egyértelmű, hogy szabályos változatról beszélhetünk-e): Selymes Sára macskán = macskáján; XY. ruhából és hajából = ruhájából. Ha azonban egy-egy szóalaknál a jelenség rendszeresen előfordul, akkor (a 2.19.3-ban kifejtettekkel összhangban) a normalizálás követi a vélhető eredeti nyelvhasználatot, azaz: a Bekéné diszna a normalizált változatban is Bekéné diszna marad.
          • Az eredeti sorok ’jól’ jelentésű jó-it szerkezetben olyan helyesírási jelenségnek tekintjük, amely az ejtésváltozatokat tükrözi, ezért a normalizált sorban kiírjuk: jó járt = jól járt; jó lakván = jóllakván; jó lehet = jóllehet; jónevelt = jólnevelt.
3. Problémák, kérdések és válaszok a harmadik sorral (a továbbiakban: az elemzett változattal) kapcsolatban.
   1. Mit jelentenek a címkék?
      A rövidítések feloldása itt található. A szövegek történeti jellegéből, valamint a normalizálási eljárásokból adódó speciális címkékhez a következők segítenek eligazodni:
      • Egyes (magas hangrendű) birtokos személyjeles főneveknél az egyes szám és a többes szám hasonlóan jelölődik, típuspélda a kezit (’kezét’ és ’kezeit’ egyaránt lehet a korszakban): az elemzés vége ilyenkor [?Pl] (l. 2.19.2). Az alanyi és tárgyas ragozás bizonytalan volta a normalizált változatban is külön jelölést kap, típuspélda a monda’ = monda vagy mondá; az elemzés vége: [?Def]. (l. 2.16.)
      • Speciális címke jelöli azokat az eseteket, amikor a főnévi / határozói igenév tárgyi bővítménye ragtalan: az eredeti buza mosni a normalizált változatban így jelenik meg: búzaT mosni, a búza elemzése pedig: [N.Acc_nom] (l. 2.17.)
      • Nem egészítettük ki morfémával (módjellel, illetőleg a határozottságra utaló toldalékkal) az igét, de az elemzés ilyen esetekben is tükrözi, hogy a mondatbeli funkciót nem jelöli morféma, például: gyogyics megh = gyógyítsD meg = gyógyít[V.Subj.S2=0.Def]; ne busul = ne búsulJ = búsul[V.Subj.S2=0] [l. 2.17.]
      • A címkék jelölhetik azt is, ha egy adott grammatikai funkciót a mai sztenderdtől eltérő morféma jelöl, például: Ord=Vd (a sorszámnév képzője -Vd, pl. másod ’második’), Cond=nÁja (a feltételes mód jele –nÁja, például csinálnája ’csinálná’), stb.
   2. Furcsállom az elemzést.
      
      1. Hibás lehet a szóalak morfológiai elemzése amiatt, hogy a számítógépes elemző bizonyos százalékban nem a megfelelőt választja a lehetséges elemzések közül, a kézi javítás viszont egyelőre nem fedi le a teljes szövegmennyiséget.
      2. Nem jelöltük a többféle elemzési lehetőséget (bizonytalanságot), ha az a morfológiai elemzés során egy kategória adatainak többségét érinti; a számunkra valószínűbbnek látszó megoldást választottuk, de mint azt korábban is jeleztük (l. 2.12.), a választás ilyen esetekben szükségszerűen szubjektív. Típuspéldák:
         • egy: kétféle szófaj lehet: [Det] vagy [Q]
         • igekötők: kétféle szófaji választást érint: [VPfx] vagy [Adv], ill. [VPfx] vagy [Adv|Pro], például oda nem ment – az oda sok esetben lehet [VPfx] is, [Adv|Pro] is.
         • a fosztóképzős alakok határozói szerepükben [Adj.Essmod] címkét kapnak, jelzőként [Adj]-ot; eldönthetetlen esetben – pl. e fatens cselédtelen volt – [Adj.Essmod]-ot. Kivétel a hirtelen, amely – lexikalizáltsága miatt – az [Adv] és az [Adj] választás lehetőségét kínálja; eldönthetetlen esetben maradtunk az [Adv]-nál, pl.: hirtelen nyavalyába esett – vö. [Adj]: mostani hirtelen nyavalya.
         • azért ~ ezért: többféle, sokszor nehezen elkülöníthető funkciójának megadása helyett a formáját jelöljük, azaz határozóragos névmásnak minősítjük [N|Pro.Cau] ill. [Det|Pro.Cau]
         • is: hasonló okokból speciális címkét kapott: [Clit_is]
         • A határozott névelővel kapcsolatos, a fentiektől eltérő jellegű problémákról l.: (2.18)
      3. Más esetekben viszont jelöltük, hogy bizonytalanok vagyunk [l. 3.1., kérdőjeles címkék]
   3. Hiányolom egy morféma annotációját.
      
      • Az engemet, tégedet, őtet esetében a kettős tárgyjelölést az átírásban jelezzük, ugyanakkor az elemzés egyszeresen mutatja a toldalék funkcióját.
      • A van és az ugyanilyen jelentésű vagyon az elemzésben nem mutat különbséget, ugyanígy: lesz és leszen, megy és megyen stb.
      • Bizonyos képzőket az elemző részben technikai okokból választ le; pl. megégetteti: meg|+éget[Vpfx.V.Fact.S3.Def]; megégettetik: meg|+éget[Vpfx.V.Pass.S3], ugyanis az automatikus egyértelműsítő program, amelyet a szövegek gépi elemzésekor használtunk, a faktitív és a passzív szerkezeteket az elemzések alapján sokkal nagyobb pontossággal tudja megkülönböztetni, mint amilyen pontosságal az egymástól csak az -ik végződésben különböző lemmákat azonosítani tudja. (Emellett ez a megoldás sokkal könnyebben kereshetővé teszi a passzív és a faktitív szerkezeteket.) Ha az ilyen képzős alakok olyan további képzőt kapnak, amelyeket az elemző (pl. a szófajváltás miatt) nem választ le, a Fact és a Pass képző sem lesz külön elemezve. Pl.: megégettetésedre: meg|+égettetés[N.PxS2.Sub].
   4. Hiányolom az annotációhoz tartozó morfémát.
      A (leíró és / vagy történeti szempontból) birtokos személyragos alakok esetében, ha a tárgyeset jelöletlen, ez a normalizált verzióban sem kap jelölőt, de az elemzésben igen, azaz pl. Tudom, hogy a feleségem megégetik, talán engem nem [...]: a feleségem elemzése: [N.PxS1.Acc], az engem elemzése: [N|Pro.S1.Acc].
   5. Két lemma van egy szó alatt, miért?
      Az indexálás következtében (l. 2.19.1.). Ez elsősorban határozószói alakoknál fordul elő, és arra szolgál, hogy a későbbiekben a keresési lehetőségeket bővíthessük (az egymásnak funkcionálisan megfelelő határozószók együttes kereshetősége reményeink szerint megkönnyíti a történeti morfológia kutatását).
4. Kérdésemre a fentebbi tájékoztatóban sem találtam választ.
   Kérjük, írjon a következő ímélcímek valamelyikére:
   
   Novák Attila: novak.attila[kukac]itk.ppke.hu
   Dömötör Adrienne: domotor.adrienne[kukac]nytud.mta.hu
   Varga Mónika: varga.monika[kukac]nytud.mta.hu
   Gugán Katalin: gugan.katalin[kukac]nytud.mta.hu